DISZNÓLKODNI SZABAD


LŐWY ÖNMAGÁRÓL, MINT ÁLNEVES KÖLTŐRŐL, ÍGY VERSELT: 

Irodalmunkban, - büszkén mondom - 
Nincs több olyan tipikus költő, 
Mint Lőwy Árpád, akit ismer, 
Immár egy egész emberöltő. 

Nincs, ki a magyar géniusznak 
Hívebb tolmácsa volna, mint ő, 
- Bár meglehet, hogy van nálánál 
Nem egy kiválóbb magyar költő. 

De ő nevében egyesíti 
A fajt, amelyre néz a Kárpát, 
Hiszen fajunknak fele Lőwy, 
A másik fele pedig Árpád.



I. LŐWY NYELVEL - ÉS EGYETLEN OLYAN SZÓT NEM EJT KI A SZÁJÁN MELYET NÉPÜNK NEM HASZNÁL - ÍGY ÖLTÖGETI A NYELVET TEREMT JÓKEDVET
UTÁNZÓIM - megjegyzés: aki csupasz a más tollával illeget az idegen toll elfújható és csak leplezi a csupasz feneket Minden új korszak költője, aki Korának eszméit fejezi ki, Mindig abban a veszélyben forog, Hogy utánozzák hivatalnokok. Kapok gyakorta én is verseket, Melyekkel írói dicsekszenek: Hogy Lőwy iskoláját mívelik, Mesternek tartja magát mindenik. Ezek azt hiszik, ha tükröt, falat Meg fehér abroszt lecsúnyítanak, S a szart marékkal képedre kenik: Lőwy-modorban írt vers mindenik. Hallgassatok sületlen tökfejek! Engem ti soha meg nem értetek. Nálatok: undok mocsok a "szar-dal"! Nálam: kincsetérő ékkő a - szar. Apai figyelmeztetés: Így hát, annyit mondok, ifjú népem: Disznólkodni szabad, de csak szépen. PÓTLÉK - megjegyzés: miért lehetetlen, hogy a magyar nyelvet tökéletesen birtokolja bárki idegen? Egyszer fenn jártam Helsinkiben, s ott Sok finn tudós szívesen fogadott. A magyarul tudók egy szigeten, Búcsúlakomát rendeztek nekem. Verseket olvastam - természetes, Így telt el vígan az a nyári est. Verseimen mulattak eleget, Végül egyikük, egy megjegyzést tett: Egy szó van a versekben - mondja ő -, Mely könyveinkben nem fordul elő. Mi az a "lófasz"? Ritka szó talán? Vagy nem használják már egyáltalán? Mire Lőwy arca elkomorul: Lófaszt tudnak kendtek - nem magyarul! HÖLGYESTÉLY - megjegyzés: ha Lőwy úgy akarja semmiből sem áll - diszkrétnek maradnia Mint egykor ősöm, Lantos Sebestyén, Hazám zegzugát úgy járom én. Csak azt zengem, mi lelkemből fakad: Víg-bús nóta egyformán akad. Ma ismét olvastam e verseket, Hölgyeknek is -, amit lehetett. Jutalmat - anyagit -, sose várok, Dicsőség, hogy köztetek járok. A költőnek legnagyobb diadal, Ha rokon lelkekre lel a dal. Szép hölgyek! Csókoljatok homlokon! Ti, férfiak pedig ott, - ahol gondolom ... AZ IGAZI MAGYAR BESZÉD Lőwy Árpád csak név és nem egyén. Lehetsz te is vagy ő, - s lehetek én. S a versek, mik e képzelt név alatt Korral, szokással lépést tartanak. Mert oly dús a nyelv, melyben teremnek, Nem lesz itt gátja a verselésnek. S ha rózsa, nád, pipacs, moh és csalán, Együtt nő a nap arany sugarán, Én Istenem! ki szabja meg nekem, Hogy bokrétámhoz melyiket vegyem? Hogy motívumnak melyik jobb? - ez? - az? Azt hiszem, bármelyik jó, - ha igaz! Vegyétek hát, ím, e versfüzért, És ne nehezteljen senki azért, Ha stílje nem szabályszerű: amit Az Akadém'ja előír, tanít. Mert, mint az Alföld, hol a délibáb, Mint tündérkép lebeg idébb-odább, Nem volna az, minek lennie kell, Ha kékjében pipacs nem tűnne fel. Úgy nyelvünk is, mely szép, kedves, dicső, Színe-játékában bővelkedő. Gyöngéd, ügyes, merész és férfias, Amelyben egyesül arany s a vas, - És, ami igaz, be kell vallani: Lófasz nélkül nem lenne az, ami! Indulatszó ez, amely jogosult, Hisz' egész eszmekörré alakult: Gúny, élc, harag, erő, s - egyéb, amit A "lófasz" szó magában egyesít. Ez "ősi jelszót" vajon lehet-e Drága nyelvünknek nélkülöznie? ÚJÉVI KÖSZÖNTŐ - megjegyzés: szilveszteri bolondságok - beugratós badarságok. Elérkezett végre a várt Újesztendő! Kívánom, hogy hozzon sok jót a jövendő! Kövér, tiszta búzát arasson a kasza, És minden magyarnak jól álljon a - nyakkendője! Hazánk boldoguljon, virulj magyar népem! Székesfővárosunk épüljön ki szépen! Terjedjen az erény, vesszen, ami durva! Minden utcasarkon álljon egy-egy - hirdetési oszlop! Kopasz koponyával, görnyedő derékkal Sok vén sportman a testkultúráért él-hal. Ám, de másnap masszőr dörzsöli az inát, Így jár, aki nagyon szereti a - baracklekvárt. Megáradt a Duna, nézni is rettentő, Elveszett száz lélek, bedőlt sok háztető. Még az öreg Gellért hegye is megingott, Mert Kovács kapitány olyan nagyot - füllentett. Az én kedves, drága Elemér barátom Reggel sokszor sápadt s levert, amit látom. Kérdem tőle múltkor: Mért vagy oly aszott? Bágyadtan mondja, hogy egész éjjel - fájt a foga. Május van, tavasz: a szerelem hónapja, az ébredő vén föld új ruháját kapja. Ember is, állat is örül a tavasznak, s lenn a Duna-parton a kutyák is - örülnek. Reng a búzakalász az alföldi rónán, ott arat egy legény, arra jön egy szép lyány. Rákacsint a legény, leteszi a kaszát, Nadrágjába nyúl, és kiveszi a - kaszakövet. VERS SAJÁT SZÜLETÉSNAPOMRA - megjegyzés: kivételes példa arra, mikor honunkban akad, aki a szart váltja aranyra és nem - fordítva A költők már Hazát, Szerelmet, Hitet, Eszményt megénekeltek. Női szíveket, büszke férfikart, És itt hagyták Lőwynek a - szart. De mester az, ki lim-lomból Alkot, s új világot kigondol! Hogy minden él - látja, érzi azt. S a szarból is virágot fakaszt! ÉRETTSÉGI TÉTELEK - Nagyságos dr. Lőwy Árpád olajjal szagtalanított szarvasi kormányképviselő szájára - 1906. Kérdez a mester: Lőwy Árpád Felel a tanítvány: Horváth Gita MAGYAR NYELV ÉS IRODALOM: 1. Kérdés: Mondja meg Ön: a "csuklyába jár a barát" - mondatban a "ba"-szótag rövid-e vagy hosszú? Felelet: A méret teljesen lényegtelen, mert a "csuklyán" van a hangsúly: jelentős védő szerepe van különleges betegségek megelőzésében. 2. Kérdés: Mi van az "Egri leányká"-ban? Domborítsa ki, ha tudja, a lány alakját! Mi lesz az eredmény? Felelet: Hasas flaskó. 3. Kérdés: Mi a "szarvas" szó etimológiája és jelentése? - Város, állat, kifli, nyelvtudós, árnyékszékkulcs? Felelet: Egyik sem, hanem: pöcegödörvödör. 4. Kérdés: Fejtse ki a hangrendi párhuzamot, mint a magyar nyelv egyik jellemző sajátosságát a következő példákon: a) feszeleg - fasza lóg b) lőszer - lószar c) szeret - szarat d) nyel - nyal e) teker - takar Felelet: A szavak hangrendi hasonlósága nyilvánvaló összefüggéseket jelez, úgymint: a) egyik formája: egy kellemetlen szituáció pszichoszomatikus jele; a másik formája éppen a fordítottja: egy testi jelenség következtében beálló lelkiállapot. b) falusi perpatvarban a szóban forgó tárgyat harci fegyverként alkalmazzák c) a párhuzam nemi eltévelyedésre utal d) ugyanannak az aktusnak feminin, illetve masculin tevékenységi formája e) A szópárhuzam egy alapvetően megoldhatatlan dilemma tudományos utalása. A probléma a következő: "Julcsa odaszalad a szomszédasszonyhoz. - Éjjel á János bémászott áz áblákon. Kitákárt, mégtékért, bétákárt. Mondja má, Mári néni! Mit ákárt?!" 5. Kérdés: Vajon abból, hogy a magyar mony hátulról nyom, lehet-e arra következtetni, hogy már a honfoglaló magyarok között is voltak buzeránsok? Felelet: Nem. Csak arra, hogy protekció már volt. 6. Kérdés: Hogy érti a Corneville-i harangok című operettből ezt a részt: Sok szép lánnyal, ó, jaj, de hány-nyal? Felelet: Vénülő urak szépreményű álmai képi megfogalmazása. TÖRTÉNELEM ÉS MŰTÖRTÉNET: 1. Kérdés: Meddig hevert Napóleon tehetetlenül Szent Ilonán? Felelet: Amíg Ilona szent volt. 2. Kérdés: Mit tud Ön Proserpináról, Agrippináról és Filippináról? Meg tudná Ön mondani, hogy melyik volt a nagyobb? Felelet: A régi római kor bizonyos részeinek mélysége a mai tudomány állása szerint beláthatatlan, mivel nincsenek kézzelfogható leleteink. 3. Kérdés: Van-e etimológiai összefüggés e két szó között: fallosz és lófasz? Ha igen, melyik az eredeti alak? Felelet: A két szó eredete azonos tag. Ezt bizonyítja, hogy a PHALLOS anagrammája LLOPHAS. A MAGYAR NYELV VILÁGREKORDJA Az uraság tekergeti Nagy hevesen a leányt, A kereskedő bedugja Ecetes korsó gyanánt. A kanonok gyügyölgeti Vén szotykáját pamlagon, A káplán meg cicerészni Tanul kinn a falvakon. Hivatalnok feleségét Frütyögteti rendesen, De befirkant az írnok úr A szajhának, - csak legyen! Doktor urak hersentenek Szép taktusra csendesen, A poéta meg befütyöl Kedvesének ékesen. A mészáros megdolgozza, Ha megáll neki a lány, Diákember keficél Nagy sietve szaporán. Ács a kurvát jól megmássza, Parasztlegény kamatyol, Úgy van írva krónikában: A napszámos kubikol. Bakancsosnak sok az esze, Éjjel-nappal toszni jár, S habár keményen teszi, De csak tököl a huszár. Csizmadia jól beszurkol, Besuvickol a cipész, A takács meg mityolgatni Éjjel-nappal mindig kész. Vasutas befüttyent hetykén, S benyom a nyomdászlegény, Brűgöl a cigány, és kupiz A nyaviga hevenyén. Besavanyít a szakács, S a harangöntő bekólint, Csesz a varga jókedvében, Ősrégi szokás szerint. A vadász lő - úgy, ahogy kell, Ha a töltés jó kemény, Bemázol a szobafestő, Pettyent a vándorlegény. Molnárember csak bugyizgat, Besrófol a lakatos, Kádárlegény beverni tud, Becsavar az obsitos. Becserez a tímárlegény, Kéményseprő meg befűt, A markőrők belökdösnek Ahol lehet, mindenütt. A gombkötő vígan pitykéz, Kefekötő bekefél, A tudós csak cicizni tud, Újságíró meg petél. Stibicel a szobalánnyal A vigéc a hotelben, Kanol a bakonyi kanász, De sohase fotelben. Búgat a bús disznóhajcsár, Ökörhajtó besuhint, Beheppent a fürge pinér, A szakácsnő ha kacsint. Benyes a szorgalmas kertész, Becserrent a laboráns, Bojtár gügyöl, s a frajlának Behagyint a praktikáns. A tornász meghúzza hölgyét, És befúr az asztalos, Megélvez a szolgabíró, Ha a leány takaros. A rézöntő meg becsörrent, Patikárius meg beád, Közösül a polgármester, - Lassan mozgatva farát. Befreccsent a tűzoltó, ha Csőre kapja a leányt, A dinnyecsősz meglékeli, Ha a nő hagyja magát. A konduktor sorba likaszt, És szurkol a zord finánc, Szakácsnőt a kapu alatt Megböki az ordinánc. Zsandárkáplán tíz körméről Lekapja a menyecskét, Furvézernek megdönteni A lotyóját - gyerekség. Koslat a falusi kántor, És betol a péklegény, Párzik a bús filozopter, Minden hónap elsején. Háziúr lakbérnegyedkor Csinál két s több numerát, Aki steigerolni szokott, Annak semmi meg nem árt. Azt mondja a nóta, hogy nincs Se mennyország, se pokol, Ennélfogva érthető, hogy Még a pap is kupakol. Szabósegéd megugorja, Mint a kecske, ringyóját, A kovács meg bever neki, Szikrázik - az áldóját. Az inas csak bagzani tud, Hágni pedig a kocsis, Vén baroneszt jól megcékel Könyv nélkül a hajdú is. Libapásztor zsákon tömi A leánykát - hogy csak nyel, A miniszteri tanácsos Rendszerint már csak - ... figyel. A széplélek csak kettyintget, Szemlesütve, sötétben, A nagy kujon megprütyköli A legyet is röptében. Hanem: Szart sem ér a mesterségük, Alhatnak ők afelül, A hatökrös gazda baszik A világon egyedül
II. LŐWY PAJKOS PAJZÁNSÁGAI A PAJKOS PAJZÁN - SOHASEM PORNÓ A PORNÓ - SOHASEM PAJKOS PAJZÁN A PORNÓ KESERVESEN KOMONYAN VESZI MAGÁT A PIKANTÉRIA: CSIKLANDOZÓN CSILLOGTATJA HUMORÁT
SZÓRAKOZOTT SZERELMES - megjegyzés: a szerelem rabja előtt nincsenek korlátok Szerelmes ifjú, hű szívével, Mindig csak ott, csak "Nála" van. Bármit tegyen és bárhogy legyen: Csak a "Drágát" látja untalan. Ha ébred, első gondolata: Alszik-e még szép "Angyalom"? S képzelmét közben "Feléje" Űzi, hajtja száz alkalom. Ha virágot tűz gomblukába, Ha számol, ír vagy referál, A "Lányka" az az égi "Tündér" Mindig ott van, előtte áll... Ha cimborák közé megy este, Kikkel maholnap már szakít, Bárkiért ürül a pohár - ő Koccint és gondol - "Valakit". S fejét, szívét az édes mámor Ringatja, mint sajkát a hab, S egy kéjes érzés súgja halkan: - Nem messze már a boldog nap... S hazatérőben, mikor a Hold Halovány fényét szórja szét, Kipeseli a szűzi hóba Imádottja édes "Nevét". HÓDOLAT A NŐI SZÉPSÉG ELŐTT - megjegyzés: nem árt arra is vigyázni, mikor kell a tiszteletnek "állj"-t parancsolni Lőwy egy bájos ifjú hölggyel Enyelgett tegnap, s meg nem lőtte. Mert oly csodás, tündéri szép volt, Hogy farka meghajolt előtte. AMERIKAI PÁRBAJ - megjegyzés: a vers ékes példája annak, hogy nincs határa Lôwy szóki(nem)mondásának Két gavallér egy nőt imádott, Ki szép volt, gazdag és hiú, Választása hát késve késett. - Így szólt a két elszánt fiú: A sors döntsön most köztünk: rajta! Húzzunk fehéret-feketét! Úgy is történt, s a párbaj híre Szárnyra kelt, terjedt szerte-szét. Kasszírkisasszony, szép Ninuska, Nagyra nyitotta szemét, Egy úrtól kérdi meg, hogy "Mi az? Húzni fehéret-feketét?" Hogy, ki fehéret húz, - az a győztes, S menyasszonyát öleli át, Ki feketét húz, az a vesztes, És meglövi - saját magát... DISPUTA Mióta Isten világot teremtett, Az emberek mindig csak veszekedtek: - Hogy így! Vagy úgy? - és szemtől-szemben álltak S vége soha nem lett a disputának. Görögöknek és az egyházatyáknak Szokásuk volt, hogy sokat disputáltak. - Az a forrása minden haladásnak, Ha az emberek sokat disputálnak. Csak egy pont van, hol mindig meg kell állni: A picsával nem lehet - disputálni. TORDAI NEVEZETESSÉGEK - megjegyzés: - az vessen magára, aki sose tud gondolni másra! Szép kies Erdélyben, Torda városában Annyi híres-neves Specialitás van. Fura, hogy mindenik A ,,p''-vel kezdődik. Híres a tordai ,,pogácsa'', nemde? - De Tordai ,,pecsenyét'' Sütnek Torda-szerte. De van ám ,,p''-vel egy Méltán híresebb még: A tordai nagy - hasadék. DRÁGASÁG Mindenütt panasz hallik, Hogy szörnyű drága minden. És javulásra, sajnos, Még kilátásunk sincsen. A liszt, a kávé, zsemle, Hús, cukor, fűszer: drága, Senki sem emlékszik még Ekkora drágaságra. Ha így tart még - elébünk Szép perspektíva tárul: Maholnap meg lell vonni A pinát is a szánktul. JUBILEUM Őméltósága hatvan éves, S a tisztviselők estélyt adnak, Tüntető kifejezéséül A szeretetnek és hódolatnak. Lesz tószt, album, alkalmi vers - s más Egyéb, ami hűn feltünteti, Hogy tudása és tapintata, S bölcsessége mily sok neki. Én nem megyek. - Egy vacsoráért Nyolc forintot én most nem adok; Hisz ennyi pénzért én nem segget, Hanem picsát is nyalhatok... PROTEKCIÓ Áldott egy kis ország ez a Magyarország. Minden, ami jó van, itt két kézzel osztják. Nem nézik, hogy mi vagy, magyar, zsidó vagy tót, Boldogulsz, hogyha van egy kis protekciód. Légy bármi nagy ökör, tökkelütött lamasz, Kapsz hivatalt, olyat, amilyet csak akarsz. Címet, ordót, rangot, s zsebrevágnivalót, Persze akkor, ha van hozzá protekciód. Tudós akarsz lenni? Vagy tán képviselő? Főispán, trafikos, pandúr vagy közjegyző? Nem kérdik, mit tudsz, mit nem - nem nézik sorod, Eligazít mindent itt a protektorod. Csak egy hely van, ahol a szép szó nem használ: Hogyha baszni akarsz és faszod nem áll. Ha nem tudja farkad, hol a direkció, Szart sem ér ottan már a jó protekció. - megjegyzés: ki kéne végre valamit találni! tán a farkat kéne megreformálni! EGY HONLEÁNY RIGÁBAN - OROSZORSZÁGI UTAM ALKALMÁVAL Rigában, amint megálltam, Egy kis hotelben megszálltam. Eső esett, úgy szakadt a' Azt mondtam, hogy "baszomadta!" A szobacicus meg erre Nagyot kiáltott egyszerre. "Ejnye, ez már jeles dolog, Hiszen én is magyar vagyok!" - Hogy jött ide, ilyen távol, Édes kis magyar hazánkból? - - Erre csakis később jöttem, Ha akarja, elmesélem. - Hogy éjféltájt hazatértem, A lépcsőnél várt szegényke. S életútját elmesélte, Bizisten egy kis regényke: Született ő Szombathelyen, S hotelbe volt nem egy helyen: Pesten, Pakson, Lőcsén, Ungvárt, Zimonyban s Székesfehérvárt, Becskereken és Eszéken, Breznóbányán, Újvidéken, Komáromban, Kolozsvárott, Zsolnán s Gyulafehérváron, Petrozsényben, Pitvaroson, Jászberényben, Nagymaroson, Segesvárott, Debrecenben, Pécsett, ezzel éppen szemben, Ruttkán, Csáki-Gorbón, Barcson, Beregszászon, Magyarádon, Csucsán, Bucsán, Tótkomlóson, Zsibón, Törökszentmiklóson, Mátészalkán, Désen, Léván, Jászladányon, Kassán, Déván, Békéscsabán, Ruszton, Sztánán, Gyömrőn, Pápán, Párkánynánán, Orosházán és Óbudán, Nyíregyházán meg azután, Onnan Krakkóba csalták el, S ide csak tavaly jött fel. "Nincs ez meséből kiírva, A picsájára volt írva." Utószó: Ha ezt a verset hölgyeknek olvasom fel, az utolsó két sort így változtatom meg: "Nincs ez meséből kinyírva, A cselédkönyvébe volt írva." (Egy híres, nagy színésznő, akinek e változtatással olvastam fel a verset, felkiáltott: - Na, hogy mekkora cselédkönyve lehetett ennek?! -) [1903. május 28.] TESTVÉRISÉG - kép egy orosz kocsmából - Oroszhonban, a budikban Egymás mellett több lyuk is van. S pasas, egymás mellett öt-hat, Szép sorban felkuporodhat... - S van egy szokás, dicséretes, Keresztényi, testvéries: - Ha egyiknek papírja van, A többi is biztos abban, Hogy társait el nem hagyja, Seggit törli, - s továbbadja. [Moszkva, 1903. május 19.] AZ AUGUSTINER BRÄU-BAN Az Augustiner Bräu-ban ülök, Szép kis lotyók szolgálnak ki. Annál jobban esik itt lenni, Mert eső esik odaki. Minő forgalom! Jönnek-mennek, S tele mindig a helyiség, A sörből az igaz bajornak, Bármennyi van, sosem elég. Idő telik, s még itt vagyok, mert Az utcán járni se lehet. Megfigyelem legalább itt, e Kedves, mozgalmas életet. S a pincérnő kedves, szelíd, S egy virágárus lányka jár, és Kínálja gyöngyvirágait. S így minden pincérnői keblen Ott illatoz a gyöngyvirág, De eltűnik, ha a vendégek A helyiséget elhagyják. Új vendég jő, s mint megfigyeltem, Ugyanazon csokrot egy más Vendég tűzi a hölgy keblére, Kire - tudniillik - a foga vás. Mert a virág a pincérnők, s a Virágáruslány közt forog, Ugyanazt a csokrot sorjába Megveszi és feltűzi sok. Mikor a kocsmába bejöttem, Virágot én is vettem, - hát Most sül ki, hogy a balekoknak Ma én kezdtem meg sorát. [München, 1906. május 20.] LEVÉL TÚR APÓNAK RÓMÁBA Nagybajuszú Gyula pajtás! Nagy skandulum az és nem más, Hogy mióta Rómát járod, Felejtéd egy jó barátod. S fordítod felém alfeled, Azt se tudom, mi van veled. Forgatod ott az ecsetet? Gyakorlod bunkós pecsedet? Képedhez keressz alakot? Hölgy hó-vállat, hó-valagot? Vedd elő hát a papirost! Tiszta fehéret vagy szarost, Írj mindenféléről sokat! S ne feledd a baszásokat! Láttad-e már a Szentatyát? Hol mosatsz inget és gatyát? Hová jársz el vacsorára? Drága ott a jó lik ára? Ettél macskát tejes rizsbe? Szartál már a Tiberisbe? Vannak-e ott sörcsarnokok? Basznak-e a kanonokok? Van bába a Vatikánban? Huszárzsír a patikában? Van-e ott a vízen csónak? Kispapok hol kamatyolnak? Vannak-e ott szép nagy kertek? Apácák, kik nem tekertek? Voltál már az Angyalvárban? Basztál macskát csizmaszárban? Nem kívánkozol még haza? Áll-e még a Vili fasza? Nosza! Gyula vedd a tollad! Gatyádat most le ne toljad! S bassz nekem egy kis levelet, Zaftos legyen a felelet! GRANADA EGYKOR ÉS MOST - megjegyzés: az élet ellentmondásos édes egysége Boldog vagyok. Járom a világot, Amelyet szépnek látok mindenütt. De egy tavasz...egy üdvösséggel ér fel, Hol Andalúziának napja süt. Az Alhambrát bejáró játszi szél Rózsák s regék hímporát hinti szét. Halott menyasszonyt képzelek, kinek Fátyol takarja lecsukott szemét. A hócsúcsos Sierra Nevada Látta a mór fajt fényben, alkonyán, Kihaltak mind, de a kőcsipkék között Allah-t dicséri az Alkorán. Pálmák, jázminok, narancsfák alatt, Mintha a hurik dalát hallanám, A fák susognak csak, s én álmodom Arab hárfának képzelt dallamán. Az alhambrából lefelé megyek, Egy béna koldus csúszva jön felém. A szívem fáj: ez nem tudja, hol van És, mint szabad madár, bolyongok én. A Dóm felé megyek és egy ablak Nyílik meg, s onnan Donna Elvira Egy porcelán edénykét löttyint ki Az orrom előtt - egy hajszálnyira. AZ ATLANTI ÓCEÁNNÁL - megjegyzés: lám, Lőwy mily lágy lelkű lírikus Lisszabonban május egy délutánján A Tajo nagy öblénél járdogálván Lassanként eltűnt a város. - És a bárkák, Mint kicsiny sirályok, az alkonyt várják, Hogy fáradt vitorlájukat bevonva A révbe térjenek be nyugalomba. Bájos a kép. Alkonyi hangulat s én Sietek tengert érni, - igyekezvén, Hogy mire a nap hullámsírba térne, Búcsúzzam tőle jókor odaérve. Egyszerre csak - ím! - a tengernél valék, Narancspiros és bíbor-lila az ég. A nap már félig lebukva a vízbe. A víztükör sugárszállal beszegve. Én a mélység felett, egy szikla peremén, Szemem legeltetem a tenger szépségén. S "Élj csodás Európa!" - így kiáltva, Belepeselek a nagy Óceánba. ÖZVEGYI GYÁSZ - mottó: - megjegyzés: "itt nyugszik a feleségem - én meg otthon" (sírfelirat) Meghalt egy hölgy, s az "enterprise" Szép koporsót hozott. Gyertyák közt csendesen pihent, Szenderült a halott. Jönnek barátok, rokonok, Egymás után sokan, S a férjhez mindenkinek egy Elmormolt szava van. Jön a pap és beszenteli A holttestet, melyet Dísz gyászkocsin helyeznek el, S megindul a menet. A férj gyalog kíséri ki, Zsebkendőt tart szemén. Suttogják itt, suttogják ott: Maga maradt szegény. És a koporsót elnyeli A föld, az az irigy. S a férjet vigasztalják, hogy: "Isten akarta így!" S a férj - most özvegy - bérkocsin Lakására siet. Különös érzés, különös: Nem érzett még ilyet. S a néma szoba zugában A kanapéra dűl, A szívéből kitör egy sóhaj: Hát végre egyedül! KARDAL A DOKTOROKRÓL 1-ső strufli Boldogtalan az az anya, Kinek fia csizmadia. Mert nem tudja, mely órába Esik a csirízes tálba. 2-ik strufli Boldogtalan az az anya, Kinek doktor lett a fia. Mert az éjjel-nappal járkál Vénasszony seggibe vájkál. 3-ik strufli Korán reggel, hajnaltájba' Rohan már az ispotályba. Nézi, hogy a picsa véres, Hogy mit szart az öregbéres. 4-ik strufli Hast metsz sokszor nagy sietve, Fűrészt s ollót összeszedve. Csipeszt rak be harminckettőt, S bent hagy néha egyet-kettőt. 5-ik strufli S este, mint a kutya fasza, Fáradtan botorkál haza. Ám, ha otthon várja nője, Menten feláll lankadt lőcse. Morál: Az életben nagy momentum, Ha a fark jó instrumentum Csődört, ha a kanca állja, Nincs annál szebb földi pálya. MELEG VACSORÁT A BAKÁNAK Fuser humanisták, filiszterek, Amilyen mindenik van egy sereg, Kik íróasztal mellett ülve, Vagy blazírtan pamlagra dűlve, A boldogságról tirádáznak, S csinálnak hozzá teóriákat, Minap jöttek rá egy snassz tényre, Mely árnyat vet a csalfa fényre: Mi, a mi korunkat bélyegzi meg, Hogy a honvédség és a hadsereg, Mely hazánknak őrzője, vára, Prófuntot kap csak vacsorára. És jelennek meg lelkes cikkek, Elhallgatnak pártok, klikkek, Hogy az eszme terjedjen el: A bakának meleg vacsora kell. S felsőbb helyen már foglalkoznak, Hogy módját is ejtsék a reformnak. Hánynak és vetnek rubrikákat, Tanulmányoznak reglamákat, Fer plé tisztek és menázs-kommandók, Hogy a bakának, amit már mondók - Prófuntjához, mit kap eleget, Az állam adjon hát - meleget. De régi tény, hogy az elmélet Más dolog, mint a való élet, Töprengeni azon bíz' be kár, Mi régen meg van oldva már... Nézzétek meg jól a fess bakát, Ha istenuccse kihúzza magát! S prófuntból nyes egy jó karajt, És rá egy pohár gugyit behajt, És, ha virgón'jáját szíjja büszkén, Az jó peckesen áll az agyarán. Szép lány után jár bokron-tüskén, És megfelel neki magyarán. Baka életnek aranykora az, A rugalmas, jó kemény bakafasz! Ha kell, a fadeszkát töri át, S Napoleonnak hiszi magát. S ha jó meleget akar a gyomra, A baka rátalál a jó nyomra. Szakácsnő mért van a világon? Tán, hogy filisztert kiszolgáljon? Szakácsnő legszebb hivatása, Hogy fáradt bakáját jól ellássa. Ezek a drága angyalkezek, Érzik, hogy mi az a hadsereg! Jut is ám comb és karmonádli sok, A bakának aggódni nincsen ok. Nem is spórolja ez az inát, Kap is helyébe meleg ... - megjegyzés: ha önök nem értenék a lényeget, mert kipontoztunk itt egy kis részletet, olvassák a magyarázó szöveget: "Nem is spórólja ez az erőt, Jól összegyűrik a lepedőt." AZ ANYAG KÖRFORGALMA A falu végén egy vándorlegény Betért egy házba ebéd idején. S jóízűen ette meg, amit kapott: Kenyeret és hozzá egy tál babot. Vígan indult tovább, s amint megyen, Síkon, mezőn, ösvényen és hegyen, (H2S)-eket eregetett, Népszerűsítve ezt a képletet. Egyszer aztán - hisz nincs benne titok -, Egy árok szélén lekuporodott. S otthagyta, mit feldolgozott a "gép", Mit szarnak hív a közönséges nép. Ő tovább ment, a "termék" ott maradt, S a nap hintett rá arany sugarat. Majd az eső ontotta permetét, S a szar az anyaföldbe oszlott szét. Helyén pedig illatos fű fakadt, Csalva magához pillét, bogarat. És jött egy boci. Tarka volt, amint Illik - s a füvet ő ette meg mind. A bociból valódi marha lett, S vasúton Bécsbe hosszú utat tett. Egy hét se telt el, s ott szerepelt már, Mint "roastbeef" egy főherceg asztalán. S a marhából, mely minap még legelt, Habsburg-Lotharing-i alkatrész lett. Holnap már újra megváltozik mind: A cifraságból szar lesz majd megint. ETNOGRÁFIA Kockást hord az angol, Bagózik, nem pipál, Még mikor baszik is, Baedekerből citál. A vidám francia Fecseg nappal-éjjel, S a farka szikráit Szórja szerteszéjjel. Tenger ellen épít A hollandi falar, Röptibe' bassza meg A besózott halat. Tudós faj a német, Gambinusnak hála: Még az is, ha baszik, Theória nála. Svéd gyufa a maga Skatulyáján lobban, Ámde a svéd fasz is Másutt baszik jobban. Svájcinak biktri a Sok hosszú alagút, Lányba' szereti a Jó széles valagút. Alattomos talján Elrejtett tőrrel jár, Közel ne kerülj, Mert könnyen megbuzerál. A kevély hidalgó Díszruhának örül, Ékes spanyol gallért Hord a fasza körül. A ravasz újgörög Nem tisztel etikát, Ha tyúksegget baszik, Az neki delikát. Perzsák ura a sah, Szent könyvük a korán, A leányt rendszerint Kifúrják már korán. Tetoválja magát, S tolldíszt hord a sziú, De leginkább mégis A faszára hiú. Datolyával él és Tevén jár az arab, Az ő faszából is Hiányzik egy darab. Hallgatagon ül az Elmerengő hindú, De a pinaszagra Már ő is megindú'. Turbánt hord a török, Csak a kávét issza, Százhúsz feleségét Bassza össze-vissza. Magyarral rokon nép Finn, cseremisz, osztják: A snapper picsákat Ott sem ingyen osztják. Bort iszik a magyar, Nem pediglen vizet, Lánynak, menyecskének Kemény fasszal fizet. De ha megharagszik, Nem kell pina ennek, Bassza Krisztusát az Atyaúristennek. Megjegyzés: Etnográfia című örökbecsű alkotásában Lőwy mostohán bánt az Európán kívüli nációk kamatyológiájával. Ezt a hiányt próbálja némileg (nemileg?) helyrebillenteni az alábbi pár strófa. Bolát dobál merészen Patagóni gaucho. Kedveli a bulát, hiszen: Fasza nincs kaucsukbó’. Vikszos-bajszos mexikói Nagy sombreróba’ Puskáját a nőre fogja: Szét a lábat Señora! Paso doble, rumba, samba, Futballról nem beszélve, Carioca nem tosz, csak ha Karneválon kefélhet. Égre mered fenn, Grönlandon Farka a jegesmedvének, Igloo-jában az eszkimó Jól befűt a nejének. Tűzföldön meg az indián – Ha éppen nem gyújtogat – Tolldíszével bizgeréli Nője seggén a lukat.
III. A NÓTA VÉGE HÁT - VÉGE A DALNAK, BIZONYSÁGÁUL ANNAK, HOGY BIZONY, VANNAK OLYAN DOLGOK, URAIM! AMIT HIÁBA - AKARNAK!
KAMASZ TUDÓSOK - megjegyzés: A vers arról pontos képet ád, miért nem becsülik hazánkban -- az intelligenciát Éretlen ifjak, kamaszok, Rátok de keveset adok. Megúsztátok az iskolát, S azt hiszitek, ez a világ. Tudástok egy gyűszűbe fér. S eszetek? - orrotokig ér. Csak basztok, mint a kanveréb, Egész lényetek nem egyéb. Ifjú ember, de semmi vagy! Milyen üres egy ilyen agy!... Milyen más ám a férfi kor! Megérett, mint a régi bor. - Világnézet, jellem, tudás, a férfikorban egészen más. Tudunk! - mily büszke tudat ez! Tudjuk, mi volt, mi van, mi lesz! Tudjuk, hogy lesz az ég, s a föld, S a történet mi medret tört! Mindazt, mit ember alkotott, Érezzük, látjuk, értjük most. S mit még alkot e faj, e nem! Mindent tudunk! - csak baszni nem... EGYKOR ÉS MOST - megjegyzés: Intelem fiatalabb hölgyeknek, hogy koros urakkal (bármi áron) legyenek kissé türelmesebbek. Egykor, mikor ifjak valánk még, - Szívünk szerelemben égett, Tűzön-vízen rohantunk által, Egy kis fitos fruska végett. S mikor ott voltunk, hol bennünket Senki és semmi nem zavar, Amíg fűzőjét bontogattuk, Azt rebegtük: hamar, hamar...! Most, hogyha hasonló esetben Éden kapujához érünk, S a csókok édes melegséggel Izgatják kéjsóvár vérünk, Kizökkent a jó hangulatból - És váratlanul megzavar, Ha a hölgy türelmetlenül szól: De uram, hát hamar... hamar...! ÉLETKOROK Epikurosz nagy görög bölcs vala Az élet titka nyílt meg általa. - Miért éljük e rövid életet? - Egy okos célja van: az élvezet. A természet oltá belénk e célt, S aki nem élvezett: nem is élt. - A lét? - az élvekért való futás, De minden kornak élve más. A gyermek szíve játékért eped, Azt hiszi, nincs is nagyobb élvezet. Az ő szívének teljesen elég: Tarka színt játszó szappanbuborék. De a kölökkor hamar véget ér, S az ifjú szíve más utakra tér. Szemében egy édes lányarc forog, S kemény pöcsén szerelmi méz csorog. Az élet aztán megy tovább - rohan, S a férfi számára új élve van: - Ordóval, ranggal hány szemet kiszúr! Így lesz sok szamár méltóságos úr. S ha fejünk lágya egyszer már benőtt, Mily másképp érezzük már, mint azelőtt. A bölcs szemével nézve végzetünk: Nagy szamárság az egész életünk! Mi az asszony lika? - csak büntetés! Lófaszt ér ordó és kitüntetés! Egyre megy gyémánt, gyöngy vagy karniol, A legnagyobb gyönyör most: - szarni jól... S ezzel "finita la Comedia" Minden gyönyörnek el kell múlnia. S lettél légy bármily nagy s derék, - Mi volt az élet? - Szappanbuborék. - megjegyzés: Lőwy Árpád leír egy epicureusi tankölteményt, de ne adjuk fel a reményt! Ne higgyünk a tannak! Vannak, akik még vénen is vígan - bölcselkednek. A CSEH OROSZLÁNHOZ - megjegyzés: a pilseni városház tornyán kipingálták újra az oroszlánt: a vörös testet két arany farok teszi Lőwyt a sárga irigység eszi Oh, dicső barom, te imponálsz nekünk. A Sors, hogy ilyen csodát nem tett velünk? Neked két farkat adott a végzeted! Nekünk csak egy volt - és az is elveszett. [Pilsen, 1908. május 27.] - Tompa Mihály után szabadon - ÖREG ÓRÁK A MÚZEUMBAN Egy öreg óra a polc tetején, Megrokkant a múlt század elején: Mutatója tizenkettőn megállt, Ez jelenti a véget, a halált. A mi farkunk is óra: aminő Tájékoztat, hogy mennyi az idő. Bejártunk vele egy életutat, Tizenkettőt ütött, és hatot mutat. HÁZASODJUNK! - M. S. BARÁTOM ESKÜVŐJÉRE (A MÁSODIKRA IS) Megházasodni emberi, Kevés ember kerüli ki. És ahány ember, annyi más, Ez az ősrégi jó szokás. Egyiket hajtja a szerelem, Amellyel fajtáját tartja fenn. A másik elveszi a lányt, Hogy kapjon véle hozományt. Műhelyt nyisson, vagy boltot ő, S feleségül legyen a nő. A gazda maga nem lehet: - Ki fejné meg a tehenet? Piktor ecsetjét kezeli S neje kis bögrét tart neki. De van száz és ezernyi ok, Fiúk, - hogy házasodjatok. De nagy probléma ám az itt, Mi hajtja nősülni - Sanyit? Hatvan tavaszt élt bár, szegény, Azért ő még derék legény. Megnősül. - Hát ez nem elég? Lesz otthon egy kis feleség. Hogy hosszú téli éjeken, Ha csicseregnek édesen, S függöny susog rejtelmesen, S a lámpa ég sejtelmesen, Az asszonyka a férjének A hátát - vakargassa meg. - megjegyzés: Lőwy biztosan az ajánlja Sanyinak, majd a második házasságra: becsülje jobban új asszonyát - ő vakargassa neje hátát! VÉNLEGÉNY MEGNŐSÜL (NINCSEN RÓZSA TÖVIS NÉLKÜL) Garzonként élve - negyven évet, Bizony unottá lett az élet. S nősülésre adva fejét, Büszkén sétáltatja nejét. Mily más az élet! Édes otthon! Nem bosszankodni kocsmakoszton: A menü mindig "comme il faut", S az asszony gyöngéd és jó. Mily édes, mikor téte-á-téte-be Lehajtjuk fejünket ölébe. A nap oly szépen telik el, Csak egy baj van: hogy baszni kell. - megjegyzés: drága uram! a megoldás oly egyszerű: nem kell hozzá más, csak némi jó kis nedű, s az asszonyka mindenből kettőt lát, s kikéri magának a pornográfiát! A TRAGÉDIA VÉGE - megjegyzés: vannak a szerelemfélen olyan részek, melyekhez egyáltalán nem értek... A kórház fehér ágyain Fekszik a sok szegény beteg. Egyik maholnap lábra kél, Másik a sírhoz közeleg. Hány élet, hány tragédia Végződik itt, - s a környezet Egyforma mindig. Senki sincs, Aki hullatna könnyeket. De sokat mesélhetnének Az egyforma rácsos ágyak! Bukott eszmék, holt remények, Soha el nem múló vágyak! Egyik ágyban egy buzeráns Haláltusáját vívja ott, S a szomszéd ágyban egy beteg Kínjába' ereszt egy nagyot. A buzeráns szemét kinyitja, Néz mereven, s szól hörögve: - Ki beszél itt szerelemről? - Sóhajt, és vége örökre. ÉLET Rövid versben elmondom néked, Hogy mi tulajdonképpen az élet? - Születtünk, s bepólyázva minket, Sorjában változtatva inget, Szopunk, növünk, s fogunk kibújván Megeszünk mindent idők folytán. Majd iskolába adnak, és itt Voltaképp nem tanulunk semmit. Az eminensből lesz a filiszter, A szamárból úr és miniszter. Pályát választva gondolomra, Lőjük a bakot nagy halomra. S haladunk tekintélyben, rangban, Aszerint, ki nyal segget jobban. S az ember közben vagyont gyűjt, ha Pénzét kamatra ki nem adja. Aztán ősünk nyomán haladva, Megnősülünk - falnak szaladva. S, ha az ember magát kibaszta, Jön a halál és azt mondja: basta! - megjegyzés: a vers jelentése: addig, amíg az ember vígan kefél még, a halál nem jő és nem mondja: elég! HALÁL - megjegyzés: versét Lőwy azokról írta, akiket az irigység vitt a sírba Sokat elmélkedem a halálról, sírrul. Mit ér, hogyha azon rózsa, jácint virul? Mily zord az az örök, a végtelen Semmi! Oh, inkább itt fenn -, itt jobb Semminek lenni. Mily bölcs dolog mégis, hogy ott lenn a sírban, A testtel együtt a lélek is halva van. Mert, hogyha álmodna s eszmélne a lélek, Mily szörnyű lenne az - leírni is félek. Mi borzasztó volna, ha én onnan látnám, Mi minden történik fenn a földnek hátán. Boldogtalan volnék, tűrni azt a helyet, Ha tudnám, hogy Krén ír rólam requiemet. Királyok bukása ott nem érdekelne, Az se: mit talált fel az emberi elme. De kín volna nekem virága tavasznak - Ha tudnám, hogy míg lenn porlok, ott fönn basznak. BÚCSÚ A HÖLGYVILÁGTÓL [Azoktól az édes, kecses, csacska, hamis tündérektől, akik megkínozták, de meg is aranyozták életem folyását.] - megjegyzés: a hölgyektől mást vár az ifjú legény és mást kér a vén A férfiaktól elbúcsúztam már, A sír örök, csendes békéje vár. Ott álomszép álmokat álmodom, És lesz virág mindig a síromon. Arra menve, hölgyek, megálljatok: Síromra "Eau de Cologne"-t brunyáljatok! ELŐLEGEZETT HATTYÚDALOM - megjegyzés: amikor egy sírvers kinövi magát, hátán hordoz egy egész életfilozófiát Ha temetést látok, elgondolom, Milyen lesz elmúlásom egykoron? Évtizedek múlva, ha öregen Lepattant húrú kobzom leteszem. Tudom, hogy amit írtam: a dalok, Szerteszét szóródnak, ha meghalok. Nem ölt gyászt a Petőfi Társaság, És nem idéznek antológiák. De, kik értették költő-voltomat, - Hogy még a szarban is van gondolat: Dicsérik majd Lőwyt, aki már holt, De míg élt: ember és poéta volt. Ha jő a halál, jöjjön! Mit nekem! Míg nemzetem lesz, megmarad nevem. Barátaim, kiket szerettem én: Piramist szarnak sírom tetején! utógöröngy: S ha mindeniktek e nagy szarhalomba Beletűz egy kicsinyke virágot: - Lám fiúk! Ilyennek látta Lőwy Ezt a szép, csodás világot!